Budapest VII. kerülete Budapest legkisebb területű, egyúttal legnagyobb népsűrűségű kerülete. Hagyományos elnevezése, melyet a kerületi önkormányzat is használ: Erzsébetváros.

Fekvése

A pesti oldal egyik belvárosi kerülete. Északnyugatról a Király utca, északkeletről a Dózsa György út, délkeletről a Rákóczi út, a Thököly út és a Verseny utca, délnyugatról pedig a Károly körút határolja.

Áthalad rajta a Nagykörút: a kerületen átvezető szakaszát Erzsébet körútnak hívják. Tömegközlekedéssel legkönnyebben a Nagykörúton közlekedő 4-es és 6-os villamosjáratokkal, valamint a kerület szélén futó M2-es metróval érhető el. A kerület határán található a Keleti pályaudvar, melynek területe már a VIII. kerület része.

Városrészei

A zsidónegyed

Az Erzsébetváros belső, a Belvároshoz közeli részét a 2000-es években elkezdték „zsidónegyedként” emlegetni. Ez részben azon alapul, hogy a 19. század óta itt voltak a budapesti ortodox zsidóság vallási életének főbb központjai. Ők azonban a budapesti zsidóknak csak kis töredékét képezték, valójában a 20. század elejére Budapest lakosságának ötödét kitevő zsidók minden kerületben jelen voltak, amit a város minden részén megtalálható zsinagógák és izraelita temetők is bizonyítanak. Emellett ezen a területen (a Király utca, Nagyatádi Szabó, mai Kertész utca, a Dohány utca és a Károly körút között) jelölték ki 1944-ben az úgynevezett nagy gettót, ahol több tízezer zsidót zsúfoltak össze embertelen körülmények között, egyidejűleg kitelepítve onnan a nem zsidó lakosságot. Ekkor tehát valóban kizárólag zsidók éltek a területen. A gettó legnagyobb létszáma 70 ezer fő volt.

A hányatott sorsú városrész a rendszerváltásig elhanyagolt, folyamatosan leépülő környék volt. A tehetősebb családok, lakók hamar elköltöztek.

A 2000-es évek elejétől a kiüresedett bérházakban és azok belső udvarain megjelentek a romkocsmának nevezett és bizonyos értelemben műfajt teremtő vendéglátóhelyek. Erre az időszakra tehetőek a Hunvald György szocialista polgármester nevéhez kötött ingatlanpanamák is, aminek a legfájóbb pontja nem is az volt, hogy a vádirat szerint több százmilliós veszteséget jelentett a kerületnek az ingatlanok Gál György, Nagy György, Hunvald György-féle kiárusítása, hanem felbecsülhetetlen károkat okozott a kerület építészeti örökségében, az, hogy a köznyelvben csak "bulldózer-befektetőnek" hívott tehetős nagyvállalkozók az olcsón megszerzett műemlék-épületeket lerombolták. A Mardis hongrois de Paris nevű francia kultúrális egyesület elnöke 2008-ban úgy fogalmazott a zsidónegyed kapcsán, hogy "amit sem a nácizmusnak, sem a sztálinizumusnak nem sikerült lerombolnia, az most a szemünk láttára tűnik el". Azok az épületek, amelyek megúszták a pusztítást, tudtak később romkocsmaként működni, ezek többnyire külföldi befektetők -tehát nem az önkormányzat- tulajdonában álló ingatlanbérlemények. A polgármestert 2009-ben őrizetbe vették, és Gergely József szocialista alpolgármester irányította a kerületet 2010-ig. A romkocsma-kultúra virágzott, egyre több szórakozóhely nyílt, Budapest nemzetközileg ismertebb lett ugyan, de a helyi lakosság többsége ebből vajmi keveset profitált. Vattamány Zsolt fideszes polgármester egy, 2013-as önkormányzati rendelete éjfélre korlátozta az üzletek nytvatartását Erzsébetvárosban, kivéve a Király utca - Károly körút - Rákóczi út - Erzsébet körút által határolt területet, ahol semmilyen szabályozás nem vonatkozott a kocsmák éjszakai nyitvatartására. A Malév megszűnésével, a fapados légitársaságoknak köszönhetően számtalan szórakozni vágyó fiatalt és külföldit, leginkább briteket vonz a hely, ahol több száz, hajnalig nyitva tartó szórakozóhely közül válogathatnak. Ugyanakkor 2013-2014-től fokozatosan előtérbe kerültek az olcsó, igénytelen vendéglátási formák, és a mennyiségi, úgynevezett "buliturizmus" vált elsődlegessé a területen, naponta 10 ezer ember fordul meg ott, egyetlen hétvégén akár 100 ezer turista is ellátogathat az úgynevezett "bulinegyedbe", miközben a kerületrész lakossága rohamosan fogy, emberek ezrei kényszerültek eladni az ingatlanjaikat, és elköltözni, rendszeresek a rongálások, az utcai ordítozás, köztisztasági problémák, sok a szemét, és a szórakozóhelyek sem minden esetben tartják be a rájuk vonatkozó szabályokat (hangszigetelés), a közigazgatási hatósági út sem volt képes biztosítani az ott élők többségének nyugalmát, a jegyző nem tudott érdemben fellépni, ahogy a rendőrség sem, legalábbis az ott élők szubjektív megítélése szerint. 2018-ban, az egy évvel korábbi lakossági tiltakozások hatására helyi népszavazást írtak ki, hogy a zsidónegyedben is legyen éjféli záróra, ám a népszavazás érvénytelen lett, egyrészt a valódi lakók száma rendkívül alacsony az érintett területen, túlnyomórészt oda bejelentett rövidtávú-szálláshely szolgáltatók, befektetők szerepeltek a választói névjegyzékben, akik távol maradtak, másrészt a Csikágó negyed és Ligetváros lakói is szavazhattak, egy a kerületrész harmadát érintő súlyos problémáról, ahol több ezer lakó alapvető, pihenéshez való joga sérül, ezzel a sajtó is foglalkozott számtalan alkalommal. Bár a szavazáson részt vettek jelentős többsége így is az éjféli zárórára szavazott (a "bulinegyedben" a választók 75%-a, az egész kerületben 67%-a utasította el a korlátlan nyitvatartást, de nem volt meg az érvényességhez szükséges 50%). A "bulinegyedben" található vendéglátóhelyek száma meghaladja az 500-at, a kulturális tevékenységet szolgáló intézmények szinte teljesen megszűntek, ahogy a helyi lakók igényeit kiszolgáló kisboltok is, szinte csak szeszes italt-kiszolgáló és árusító kereskedelmi egységek maradtak, az egykori romkocsmák ma 500-1000 fős befogadóképességű diszkókként működnek, a terület emberi lakhatásra gyakorlatilag alkalmatlanná vált. A kevésbé profitorientált és csendesebb underground közösségi, kulturális jellegű intézmények kiszorultak. Zömmel a szomszédos VIII. kerületbe.

A Csikágó negyed

1896 és 1898 között a Damjanich utca – Aréna út (ma: Dózsa György út) – Csömöri út (ma: Thököly út) – Rottenbiller utca által bezárt területen szabályos úthálózatú, zömmel háromemeletes, körfolyosós bérkaszárnyákból álló városrész épült fel. Ezt megelőzően konyhakertek, káposztaföldek voltak csak ott. Az amerikai tempójúnak tetsző, gyors építés Chicagóra emlékeztette a lakosokat. Ezért már az építkezés során „Csikágónak” kezdte a környéket nevezni a népnyelv. Téves, de nem teljesen alaptalan az a vélekedés, hogy a név a bűnözésre is utal. „Mérnökök jelölték ki a káposztaföldek és kusza konyhakertek közt a majdani utcák nyomvonalát. A teremtés lázában épült az új negyed, olyan sebesen nőtt ki a földből, hogy messzi kerületekből is a csodájára jártak. Amint a kívülállók számára is derengeni kezdett az egymást derékszögben metsző utcák könnyedén átlátható világa, az és(z)szerűség és a korszerűség tiszta képlete, a negyed megkapta egyesek szerint gúny-, mások szerint becenevét. Csikágó. Mert a képeslapok Chicagót, a tengerentúli prérimetropoliszt hirdették a modern városiasság netovábbjának. Csikágó, mert egyedül Chicagóban harapódzik ilyen sebességgel a ráció rácsszerkezete, és zabálja fel a környező üres síkságot. A keresztelő idején a bűnről még szó sem esett. Az új pesti negyed mintha versenyt futott volna az ismeretlen amerikai nagybácsival; két év alatt lett a semmiből.” - Békés Pál: Csikágó, gangregény

Ligetváros

A Ligetváros Budapest VII. kerületének (Erzsébetváros) a Városliget vonzáskörzetébe tartozó területe. A Ligetváros elnevezést a kétezres évek eleje óta használják erre a részre. Elsősorban az ingatlanirodáktól és az új lakóparki befektetőktől származik ez az elnevezés. Céljuk az volt, hogy jelezzék ennek a területnek a nagyban különböző adottságait a Külső-Erzsébetváros rosszabb hírű utcáihoz képest. A Ligetvárost az István utca - Dózsa György út - Damjanich utca - Rottenbiller utca négyszög határolja. Legnevezetesebb utcája a patinás Damjanich utca, amely a terület bevásárlóutcája is egyben. Az elnevezés egyre inkább az ott lakók identitásává válik.

Népesség

Népcsoportok

Jelentős nemzetiségi csoportok
Nemzetiség	Népesség (2011)
Németország	924
Románia	428
Szerbia	268
Oroszország	228
Szlovákia	134

2001-ben a város lakossága 64 137 fő volt, 58 718 fő (95,66%) magyar, 1 157 fő (1,89%) cigány, 540 fő (0,88%) német, 210 fő (0,34%) szerb, 113 fő (0,18%) román nemzetiségűnek vallotta magát.[28]

2011-ben a város lakossága 56 093 fő volt, 43 365 fő (87,30%) magyar, 1 140 fő (2,30%) cigány, 924 fő (1,86%) német, 428 fő (0,86%) román, 268 fő (0,54%) szerb nemzetiségűnek vallotta magát.

Főbb közterületek

(A csillaggal jelölt közterületek a kerület határán helyezkednek el.)

Forrás: Wikipédia